A Bodrogköz a honfoglalás óta lakott, zömében magyar népességgel. Az egykor mocsaras, lápos, vízjárta terület mai arcát a 19. század második felében, a folyószabályozások és lecsapolások után nyerte el.

A Bodrogköz legértékesebb műemléke Karcsán található. Az Árpád-kori, román stílusú templomot feltehetően a johannita lovagrend építette, amely a 12. századi oklevelek szerint akkor Karcsának is földesura volt. A korábbi körtemplomhoz építették a vidék leggazdagabb faragványos díszítésű templomát, vörös kőből.

Másik értékes műemléke a pácini Mágóchy-Alaghy-Sennyei-féle várkastély. Középkori eredetű reneszánsz stílusban épült 1581-1591 között, 17. századi kiépítéssel és 19. századi átalakításokkal nyerte el mai arculatát. Homlokzatán gyönyörű sgrafitto található. Ma Bodrogközi Kastélymúzeum néven a tájegység múzeuma.   A honfoglalók egyik legjelentősebb temetkezési helyét találták meg a régészek 1986-ban a bodrogközi Karoson: a leletek azt bizonyítják, hogy az itt eltemetettek még az Etelközben születtek, s részesei voltak a honfoglalásnak és a kalandozásoknak. Igen gazdag a leletanyag: díszes markolatú szablyák, tegezek, nyílszerkezetek, veretes övek, díszes lószerszámok, ezüst és arany ékszerek, tarsolylemezek, arab és itáliai ezüstpénzek, gyöngyök, aranyozott ezüstlemezes hajfonatkorongok stb. kerültek elő. A Bodrogközben, Kisrozvágyon felépült egy régészeti park, egy honfoglalás kori település és egy teljesen feltárt X. századi magyar temetõ rekonstrukciója. A honfoglalás kori települést a község határában építették fel. A természetes környezetben - 15 hektáron - álló falu az elsõ régészeti park, ahol a látogató megismerheti, hogyan éltek (élhettek) eleink a IX-X. században. A falvak vészes elnéptelenedésének fõ oka  A falvak vészes elnéptelenedésének fõ oka  az a nagy gazdasági és társadalmi átalakulás volt, amely hazánkban a XIII. században ment végbe. Akkor szûnt meg a nomád állattenyésztés, akkor tértek át a földmûvelésre, s alakult ki az egységes jobbágyság. Mihelyt a földmûvelés vált a legfõbb ágazattá, azok a falvak indultak fokozottabb fejlõdésnek, amelyek az új életforma szempontjából a legéletképesebbek voltak, s amelyek körül nagyobb szabad föld állott rendelkezésre a földmûvelés céljára. A mai falvaknak legnagyobbrészt ezek az elõdjei. Nem véletlen, hogy megegyeznek a középkori egyházas helyekkel: azokkal a falvakkal, amelyekben több településnek közös temploma épült királyi rendelkezésre.    A Bodrogköz hanyatlása akkor kezdődött, amikor a trianoni határrendezéskor kettészelték az addig egységes régiót, s ennek következtében a két térség közötti kereskedelem fokozatosan leállt, hisz közúti határátkelőhely csak Sátoraljaújhelyen volt. A régió évszázadokon keresztül gazdaságilag Ungvár vonzáskörzetébe tartozott, ám a második világháborút követően ezt a várost is határ zárta el a Bodrogköztől. A szocializmus évtizedeiben Tiszacsernyőben és Záhonyban is jelentős vasúti áruforgalmat bonyolítottak le, de a rendszerváltást követően, mindkét település nehéz helyzetbe került. A két térséget összekötő utak állapota fokozatosan romlott, s manapság,  furcsa helyzet állt elő. Az országokat eddig elválasztó politikai államhatárok eltűnnek ugyan, ám a Bodrogközben nincsenek olyan utak, sem határátkelőhelyek,  melyeken közlekedhetnének a teherszállító járművek. A megfelelő infrastruktúra hiánya pedig alapvetően gátolja a befektetők megjelenését a térségben. Jellemző, hogy Magyarország 800 millió dolláros beruházással a hetedik legjelentősebb külföldi befektetője Szlovákiának, a Bodrogközben mégsem telepedett meg egyetlen jelentősebb magyar vállalat sem. A régió felemelkedését segítené, ha a közúti áruforgalom Ukrajna irányába a régión haladna keresztül, de a szlovák kormány belátható időn belül nem tervezi gyorsforgalmi út építését a térségben. A tervezett magyarországi M3-as autópálya folytatásaként épülő autóút nyomvonalát Barabás irányába jelölték ki, így az elkerüli a közeli Záhonyt, amelyen jelenleg a legnagyobb kamionforgalom halad keresztül.